Városunk

Léva (szlovákul Levice, németül Lewenz) a Lévai járás székhelye, megközelítőleg 35 ezer lakosa van. Történelmi emlékei közül a legfontosabb a középkori vár, melyben a Barsi múzeum székel. Emellett a ferences kolostor és templom (mai r.kat. plébánia) és a Főtér, közepén a II.világháborúban elesett hősök emlékművével. A főteret és a városközpont egy részét már felújították. 2002 június 22-én átadták az új katolikus templomot a Halastavak lakótelepen, így a városban 3 katolikus, 1 református és 2 evangélikus templom van. 2012-ben befejeződött az addig romos állapotban lévő zsinagóga felujítása is. A lévai malom sajnos már eredeti funkcióját nem látja el, de a felújitott épületben irodák, kávézó és tekepálya is várja a látogatókat. A várostól délnyugatra lévő ipari park új munkalehetőségeket teremt a városnak javítva a munkanélküliség arányát.

Az első írásos emlék Léváról az 1156–ból származó adománylevél, mely szerint az esztergomi érsek, Martirius, felszentelte Baratka község Szent Márton templomát. Léva, „Villa Leua“, ekkor még a barsi várhoz tartozó jobbágytelepülés volt. A mai Lévától keletre terült el, valahol a Szőlőhegy lábánál. Ezt a városrész ma is Ó–Léva néven ismert.

A következő fontos adat a városról 1318–ból származik, ez az első írásos feljegyzés a lévai vár létezéséről, mely a XIII. század végén épült. A Selmeci-hegyek sziklanyúlványaira épített, s mocsarakkal körülvett vár stratégiailag a legjobban védhető végvárak közé tartozott. A bányavárosok felé vezető kereskedelmi utak fontos előretolt bástyája volt századokon keresztül. Csák Máté volt a vár első, ismert ura. Halála után Károly Róbert király tulajdonába került, aki később a várat és a hozzá tartozó uradalmat feleségének, Erzsébetnek ajándékozta.

A környező falvakból egyre többen költöztek az erősödő vár alá, ahol egy új település jött létre. Így jött létre a XIV. században az újonan kiépült váralja, mely Új–Léva majd Nagy–Léva néven szerepelt. Ó-Léva továbbra is jobbágyfalu maradt, és a feljegyzések szerint már 1429-1456 között kipusztult. A gyorsan fejlődésnek induló Új –Léva már 1338-tól vásártartási és vámszedési joggal rendelkezett. Zsigmomd király 1395-ben a várat Sárai Lászlónak adományozta. Később fia, Péter tulajdonába került, aki felvette a lévai nevet (de Leua) és ez a család volt 150 éven át a város és környékének ura. A család utolsó leszármazottjának nem voltak örökösei, így az uradalom újra királyi tulajdonba került.

Esztergom 1544-ben történt bevétele után Léva volt az ország török ellen védelmet nyújtó 15 végvárának egyike. A gyakori és pusztító török támadások az egész vidék lakosságának sok szenvedést okoztak. A várost tőbbször kifosztották és felgyújtották, az itt élőket elhurcolták. Hogy a támadásoknak ellenálljon modernizálták, bástyákkal bővítették. A vár kapitánya 1558-ban Dobó István lett, aki nemcsak a vár védelmi megerősítésén munkálkodott, hanem a ma is álló reneszánsz várkastély megépítését is szorgalmazta. Fia,Ferenc halála után a vár Kolonich Szigfrid (Ferenc lányának férje) tulajdonába került, aki minden vagyonát a vár felújítására áldozta. Annyira eladósodott, hogy halála után nem volt aki eltemesse és adósságait átvegye. A lévai Szent Mihály-templom kriptájában III. Ferdinánd király rendeletére titokban helyezték testét örök nyugovóra. A XVII. században kiújult török támadások lévát sem kimélték. Ezek miatt a várat az olasz fortifikációs rendszer alapján felújították. Az erődítményt körülvevő védelmi árkot vízzel töltötték fel, a várba való bejutást egy lengőhíd biztosította. Bartakovich Gáspár látván a török túlerőt 1663. november 1-jén harc nélkül kapitulált. A vár kapitánya rövid időre Csatra Patra Ali pasa lett, pontosan 1664. június 12-ig. A császári hadsereg kiűzte a törököt Léváról, azonban ezekben a nehéz harcokban vesztette életét Koháry István, a magyar csapatok legendás kapitánya. A város fejlődését a 224 napig tartó török uralom nem tudta megtörni.

A legnagyobb katasztrófát Léva fejlödésében a 1696-os nagy tűzvész okozta, amiben szinte az egész város elpusztult. Császári rendelet alapján 1699-ben megszűnt a vár erődítmény jellege, a Rákóczi–felkelés alatt mégis gyakori csaták színhelye volt. Hol a kurucok, hol a labancok foglalták el. II. Rákóczi Ferenc fontos stratégiai központnak tekintette. A leírások szerint 1703-ban Ocskay László, a kuruc csapatok kapitánya itt tartotta esküvőjét Tisza Ilonával. A Trencsénnél 1708-ban vereséget szenvedett kurucok visszavonuláskor a várat szinte teljesen megsemmisítették, hogy ne kerülhessen labanc kézre. A lőszerraktárat felrobbantották, az erődítményt felgyújtották, és a várat körülvevő árkot a kúttal együtt betemették. Így a vár végleg elvesztette hadászati jelentőségét. Épségben megmaradt Dobó-kastély és a kapitányi épület. A várudvar további tulajdonosa 1867-ig az Esterházy család volt. Tőlük vásárolta meg a várat és a hozzá tartozó uradalmat egy bécsi bankártestvérpáros, a Schoeller testvérek. Ők voltak a vár utolsó tulajdonosai egészen a II. világháború végéig.

A XVIII. század második felében a város gyors fejlődésnek indult. 1786-ban Lévának 647 háza és 3370 lakosa volt. Az Alsó-Garam mente mezőgazdasági központja lett, fellendült a kereskedelem, kézműipar. Híres, nagy vásárok színhelyévé vált. A XIX.században fejlődésnek indult a város kulturális és társadalmi élete is. Megnyílt 1815-ben a piarista gimnázium, és 1828-ban Lévának már 4099 lakosa volt.

Az 1920.június 4.-ei trianoni békediktátum alapján Lévát a Csehszlovák köztársasághoz csatolták. A Bécsi döntés alapján 1938 november 10-én ismét Magyarországhoz került. A II.világháború után a város 1944 december 20-án lett felszabadítva, a ez után a front a Garamnál megállt. A német ellenállást csak 1945 március 25-én sikerült megtörni. A háború után elkezdődött a város újáépítése. 1954-1960 között kiépítették a vízvezetéket, 1955-1962 között pedig a kanalizációt. 1970-ben befejezték a város legfontosabb üzemének, a textilgyárnak építését. Kiépítették a lakótelepeket, ilyen pl.: Halastavak, Szőlőshegy. Sajnos az épitkezések folyamán több történelmi jelentőségű épület is megsérült ill. elpusztult. A mohi atomerőmű megépítésével a város új lehetőségekhez jutott. Sajnos e kapcsán is csalásokról és sikkasztásokról beszélhetünk, melyek a városra nem vetnek jó fényt.

46.sz. Kittenberger Kálmán cserkészcsapat Csapatparancsnok: Szűcs Szabolcs Szlovákai Magyar Cserkészszövetség

levaicserkesz[at]szm.sk szucs.szabi87[at]gmail.com www.szmcs.sk

© 46.sz. Kittenberger Kálmán cserkészcsapat Léva 1995-2020; Last updated: januára 30, 2021.