|
|
|
A Kittenberger Kálmán cserkészcsapat 20 éve Léván...
„1849. április 19-e a lévai magyarok számára jelentős dátum.Ekkor zajlott egy döntő csata Nagysallónál, melynek évfordulóját a Csemadok minden évben koszorúzási ünnepséggel üli meg a lévai temető nagysallói emlékműjénél. 1995-ben ez a megemlékezés egyben a cserkészcsapat tagjainak ünnepélyes fogadalomtételével bővült ki. 20 fiatal, 18 leány és 2 fiú ekkor kapta meg a zöld nyakkendőt s tett fogadalmat Isten, haza, nemzet és embertárs iránti kötelességteljesítésre, ketten pedig megújították ezt a fogadalmat.“ (Csáky Erzsébet, 2005) 20 évesek lettünk, se több, se kevesebb! Nagy mérföldkő ez a csapat életében! Tavaly novemberben a lévai cserkészet 100 évéről tartottam előadást, egy olyan témáról, ahol részletesség ellenére még mindig sok a kérdőjel. Ehhez képest most csak 20 évet kell összefoglalnom, kérdőjelek nincsenek, de higgyék el, nem könnyű, talán még nehezebb is. Sokkal közelebb áll hozzánk ez a 20 év, és rengeteg rengeteg, sőt még annál is több élmény van ebben a 20 évben, amiből bő 15év része az én és többünk életének! De kezdjük az elején... Az alapiskolában Mokos Éva néni a 90-es évek elején vezetett egy turistakört. Hogy ebből a turistakörből cserkészcsapat alakulhasson, ahhoz kellett Tóth Tihamér dr.úr biztatása, aki ott volt az SZMCS 1990-es megalapitásánál, és kellett Mészáros Magdi néni, aki lánya révén megismerkedett Beer Miklós atyával, akkori pilismaróti plébánossal, és a cserkészcsapat parancsnokával. És nem utolsó sorban kellett még Csáky Betty néni, aki vállalta a csapat vezetését, és nyáron elment segédtisztképző táborba – teszem hozzá, nem épp fiatal fejjel. A csapat legelső táborát Pilismaróton, a plébánia kertjében tartotta Miklós atyánál. Azóta felsorolni is nehéz, hány helyszínen táboroztunk már: Paláson, Ipolynéken, Mátrában, Mellétén, Lukanényén, Ipolyfödémesen, Mogyoróskúton, Leléden, vagy épp a kertek alatt Hontalmáson. 20 év alatt minden évben volt csapattáborunk, igaz voltak évek, amikor elég gyér létszámmal vettünk részt a lévai csapatból. Parancsnokként nem volt egyszerű rábólintani arra az ötletre, hogy idén ne legyen hagyományos táborunk, hanem egy rövidebb mozgótábort szervezzünk, de bizakodó vagyok! A kezdetek kezdetén a Csemadok épületében tartottuk az őrsi összejöveteleket. Később hétközben, az alapiskolában, osztályban, udvaron, vagy ha a helyzet úgy kívánta, akkor a folyosón, vagy az öltözőben. Régi álmunk vállt valóra 2008-ban, amikor a gimnázium oldalsó szárnyában kaptunk egy termet használatra. Égetően szükségünk volt már akkor egy cserkészotthonra, mert hétközben nem volt senki, aki őrsi gyűlést tartson az alapsikolában vagy máshol. A termet megpróbáltuk otthonossá tenni, és 2 éve pályázati pénzből sikerült rendbehozni kicsit, és kifesteni is. Köszönet a segitségért az egész Valkó családnak, és mindenkinek, aki legalább egy napot ott töltött, és kétkezi munkájával hozzátett valamit. A hőskorszakban, ha nevezhetem így a 95-98 közötti időszakot, nagyon jól működött a Lévai Cserkészkörzet. A körzet csapatai együtt vettek részt a Szigetszentmiklósi regösnapokon, álarcosbálokat, akadályversenyeket, métabajnokságokat szerveztek. 2005-ben sikerült feléleszteni a Lévai cserkészkörzetet, ami előtte pár évig téli álmot aludt. Újra lettek évente körzeti méta- és focibajnokságok, vezetői hétvégék, és 2010-ben 12 év után újra Körzeti Akadályversenyen vehettünk részt. Sajnos el kell mondanom, hogy azóta sem volt Akadályverseny, remélem a következőre nem kell újabb 12 évet várni. 2011-ben sikerült megválasztanunk a körzet vezetőit is, de sajnos az utóbbi évben megint alábbhagyobb a lelkesedés. Azt a célunkat elértük, hogy a körzet cserkészei ismerik egymást, így lehet valahol természetes folyamat, hogy nem hiányoznak annyira a közös rendezvények. A szövetségi, országos versenyeken, vetélkedőkön a lévai csapatnak sosem kellett szégyenkeznie, azt gondolom. Majd 9 év csapatparancsnoksággal a hátam mögött úgy látom, hogy minden kornak, minden generációnak megvan az erőssége, amiben ügyes. A kezdetek kezdetén a lévaiak az országos akadályversenyeken és a történelmi vetélkedőkön jeleskedtek, a mi (vezetők) generációnk a történelmi vetélkedőkön aratta a babérokat, amit egyszer sikerült megnyernünk is, de villantottunk párat az akadályversenyeken is, többek között egy országos első helyet is. A métabajnokságokon eljutottunk a dobogóig, amit a 15. évfordulón kiemeltem, azóta az utánunk következő, felnövő generáció országos döntőt játszott 2011-ben, és a 91:80 végeredményű Léva-Egyházfa meccset, a szövetségi rekordok könyvébe is beirhatták volna, ha lenne ilyen. Összesen hány országos 3. helyünk van métában, azt magam sem tudom... tavaly Félben, mikor a 4 cserkészcsapatból összeállt mix métacsapatunk, ahol a 2 lévai is játszott, 3.helyet ért el, Valkó Ati büszkén konstatálta, hogy lényegében van egy újabb országos 3.helyünk, amire Dudich Tomi csak annyit reagált, hogy „már megint?!“ 2012-ben Tájékozósási versenyen is részt vettünk, amit a „B“ csapatunk majdnem megnyert, országos 2. lett – szerintem ők sem tudják hogyan. Pedig mi az „A“ csapatunkra fogadtunk volna. Ez történhet, amikor több a gyakorlati feladat, mitn az elméleti. Tavaly újra megrendezésre került a Vascserkész hatróba 9 év kihagyás után. A lévai csapat itt is remekelt, 2.helyezést ért el. De azt kell mondjam sok év után sokkal jobb felszereléssel indulva, sokkal kisebb erőfeszitéssel értük el ezt a helyezést, mint mikor legelőször indultunk 2004-ben, de az utolsó km-k igy is eléggé nyúltak, főleg azoknak, akik először voltak ilyen teljesítménytúrán. 2006-ban, amikor nem került megrendezésre a Vascserkész hatpróba egész hétvégés Selmec túrát szerveztünk a Selmeci hegységben. Ez a túra annyira hozzánk nőtt, hogy idén már a 10.-re készünk. Bár már 5 évvel ezelőtt is azt mondogattuk, hogy nem lesz több, de az idei már tényleg az UTOLSÓ lesz! Egy év kivételével, amikor a Tríbecs hegységben voltunk, a Selmeciben mászkáltunk fel alá, és egy-két útvonaltól eltekintve bejártuk az egész hegységet. Van ahol többször is voltunk! 2010-ben először volt Léván országos rendezvény, mégpedig elsősegélynyújtó verseny, ami előtte még sosem volt az SZMCS-ben. A lévai csapat itt is jelesre vizsgázott szervezésből. A szervezőkkel együtt 95 résztvevője volt a hétvégének, akik sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodva tértek haza. A 15. ünnepségen úgy nyilatkoztam, hogy mivel előtte ilyet még nem rendezett senki, ezért mi határozzuk meg a szintet, amitől majd jobbat lehet szervezni. Utólag azt kell mondjam, magasra tettük a lécet, ami főleg Dudich Tamás, de az egész szervezői csapat érdeme. Pár helyen a nyilvánosságon is emlitettem már, a cserkészek pedig már remélem beirták a naptárukba, hogy szeptember 11-13. között ismét Lévára jön a Szövetség, mégpedig Országos Métabajnokságot szervezünk. Ez egy sok éves hagyománnyal rendelkező akció, itt most mi próbáljuk majd megugrani a sok év alatt felrakott lécet. Bár a kihívás nem kicsi, mert nagyon sok cserkészt várunk, nem félek, hisz szinte nincs lévai cserkész, aki ne szeretné a métát, és bízom benne, hogy a szervezésben besegitenek a kevésbé aktiv tagok is. Csapatnévadónkról sem feledkeztünk el. Ott voltunk a Kittenberger utca avatásánál, az emléktábla avatáson, és 2008-ban elvállaltuk Kálmán bácsi édesanyja, Kittenberger Antónia néni sírjának gondozását a lévai temetőben. Egy hónapja pedig ellátogattunk Budapesten a Farkasréti temetőbe, és megkoszorúztuk csapatnévadónk sírját. Úgy gondolom ezzel már 20 éve adósak voltunk. Viszont 20 év alatt nem ment minden egyszerűen és zökkenőmentesen. Talán a legelső krízis akkor volt, amikor Betty néni családjával elköltözött Pozsonyba. Nem volt mindegy, hiszen a parancsnok és 3 őrsvezető is kiesett a csapatból, ami talán a vezetők fele volt. A létszám akkor eléggé visszaesett 12-en maradtunk. Következő késdöfés volt, amikor Gaál Krisztina, akkori parancsnok 2001-ben Budapestre költözött. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg az akkori vezetők és a mi fejünkben is, hogy lehúzzuk a rolót. De megoldottuk. Betty néni átvette 4 évre a parancsnokságot, és távirányitással is működött. A felvirágzáshoz kellett egy (jó értelemben) elvetemült SAS őrs, ahol 7 cserkészből 5-en elvégezték az ŐV tábort, és nem csak elvégezték, de őrsöt is vezettünk. Ennyi elég volt. 2007-ben már 29-en voltunk. Azóta ismét vezetőhiánnyal küzdünk, cserkészeink vannak, roverjeink is elegen, VK tábort is elvégeztek jónéhányan, őrsöt viszont szinte senki sem vállal. A mai világban szinte egy lévai magyar szervezet vezetője sem lehet optimista a jövőt illetően. Azt mondom magamról realista vagyok, bízok még benne, hogy Krajcik Évi, vagy valaki elindit egy új őrsöt, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tavaly a vezetőimnek azt mondtam, ha szemtembertől nem indul új őrsünk, akkor mondok egy dátumot, amikor vége. Újváry Laci bácsi úgy fogalmazott egyszer még a RT elnökeként, hogy nem egészséges, ha egy ember több mint 10 évig vezet egy szervezetet, amivel teljesn mértékben egyetértek. 9. évemet töltöm a csapat élén, és a motiváció és a lelkesedés már rég nem ugyanaz, mint az elején. Kell az új erő, az új ötletek, és az új hozzáállás a vezetésben is. A lévai cserkészcsapat újabb felvirágoztatásához már egy újabb elmére van szüskég! 20 év alatt sok minden változott. Kiscserkészből cserkészek, majd vezetők lettünk, leérettségiztünk, elkerültünk egyetemekre szerte a nagyvilágba, lediplomáztunk, munkahelyet találtunk különböző városokban, van aki megnősült, Betty néni és Éva néni viszont semmit sem változott! Új tagokat toboroztunk, van akik lemorzsolódtak, de sokan ígéretet majd fogadalmat tettek és cserkésszé váltak. Sajnos vannak akik azóta már nem aktívak, és olyanok is, akiktől végleg búcsút kellett vennünk. Emlékezzünk most azokról a cserkésztestvéreinkről, akik elköltöztek az örök hazába... Tóth Tihamér dr. úr, Danis Ágostón bá, Szecső József bá, Pirsel Aranka néni.... 20 és alatt rengeteg támogatást kaptunk, anyagit de főleg szellemi biztatást, és pénzben megfizethetetlen az az érték, akik idejüket és energiájukat áldozták, hogy csapatunknak segitsenek, és a lévai cserkészet zázslaját előbbrevigyék. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legtöbb támogatást a szüleinktől és családjainktól kaptuk. Sokszor köszöntük már meg ezt a segitséget, de úgy gondolom, ezt sosem elég köszönni. De a cserkészeimnek és készültem egy kis aprósággal. Szeretném, szeretnénk, hogy legyetek büszkék arra, hogy cserkészek vagytok, hogy lévai cserkészek vagytok, és arra is, hogy hány éve hordjátok már a zöld nyakkendőt! Ezért most mindenki kap ajándékba egy vagy két évmakkot a cserkészetben eltöltött évei alapján. Ezek után már nem maradt más, minthogy megköszönjem a figyelmüket, és a finom torán és süteményeken kívül biztassak mindenkit a kiállitásunk megtekintésére, ha van rá igény, akár egy gyors körbevezetést is tarthatok, hogy hol mi látható. És cserkészköszönéssel kívnánok mindenkinek „Jó munkát!“ Szűcs Szabolcs, csapatparancsnok Léva, 2015. április 11. |
Támogatóink:
Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma - Ministerstvo školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej Republiky
Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség - Zväz skautov maďarskej národnosti
Juhász Gyula Alapiskola Léva
Reviczky Társulás
Lévai magyar szervezetek
Szüleink, családjaink barátaink, ismerőseink
|
|
levaicserkesz